Az MIT kutatói éppen erre a problémára terveztek egy algoritmust, mely a robotcsapatok eredményes együttműködését biztosítja. Az algoritmus optimalizálja az információk és a felhasznált energia közötti egyensúlyt, mely úgy küszöböli ki annak az esélyét, hogy a robot bármilyen pazarló manővert hajtson végre, hogy az csak egy adott információrészhez fér hozzá.
Az eddigi robotikai rendszerek alapját mindig az képezte, hogy nem árt, ha a robot további információkat gyűjt, azonban az információ és az energia közötti kapcsoltot tekintve a kevesebb néha több. Az algoritmus célfüggvénye határozza meg a robot által elvégzendő feladatot, így hatékonyabbá teszi az információgyűjtést és energiát is spórol vele.
Az algoritmus használata a valóságban
Az alap koncepció az, hogy a robotok önállóan generálnak egy sor lehetséges pályát, amelyet követhetnek, majd ezután minden robot javaslatot tesz a pályával kapcsolatban a többi robotnak. Ezután az algoritmus elfogadja, vagy elutasítja az egyes robotok javaslatát, attól függően, hogy az növeli vagy csökkenti a csapat célfüggvényét.
Ez a technika számos területen alkalmazható lesz, a légi megfigyeléstől kezdve, az óceáni küldetéseken át, egészen az új terepek feltérképezéséig, melyek mind a hatékony adatgyűjtésre támaszkodnak.
Az algoritmus tesztelése során még a legrosszabb eredmény is megfelelt a követelményeknek, úgyhogy a kutatók bizakodnak a módszer sikerességében.
A cikk szerzője Blősz Dalma.